Mindenek előtt leszögezném, hogy Jézus személyének megértése lehetetlen a kor megértése nélkül, amiben élt. A ma emberének fogalma sincs arról, az a kor mennyire globalizált volt és sokkal primitívebbnek látja a múltat annál, mint amilyen volt. Azt sem szabad elfelejteni, hogy Jézusból utólag kreálták azt az alakot, aminek ma az emberek hiszik. A közben eltelt időszakban többször is átírták a Bibliát, kivettek belőle és bele is tettek részeket az aktuálpolitikai céloknak és bizonyos távlati terveknek megfelelően.
Aki a témába kutatni akar, alapvetően két alternatív forrás állhat rendelkezésére, amihez bárki hozzáférhet. Ez pedig az Arvisura és a Talmud. Kezdjük az Arvisurával. Magát az Arvisurát a hivatalos történelemtudomány nem ismeri el hiteles forrásnak alapvetően két okból. Az egyik az, hogy a magyar őstörténet nem illeszkedik a nyugati hivatalos történelemtudomány kereteibe. A másik pedig az, hogy az Arvisura keletkezését övező kérdések a valóság kereteibe sem illeszkednek. Az elsőre azt mondom, a történelmet a győztesek hamisítják írják, mégpedig annyira, ahogy azt a Catalaunumi csata esete bizonyítja. Mi úgy tanultuk az iskolában, hogy Atilla azt a csatát elvesztette, a Krónikáink szerint viszont megnyerte. A megértés kulcsa abban a 300 évben van, ami az alternatív szakértők szerint bekerült az idővonalra és ez nagy mozgásteret ad a történelem hamisítására. Érdekes módon ha Atilla családfáját vizsgáljuk, a hivatalos történelemtudomány képviselői azt hiányosnak mondják, ha azonban ezt a 300 évet kivesszük belőle, mindjárt helyreáll. Ezzel azt akarom mondani, attól, hogy valamit az iskolában tanulunk, még nem biztos, hogy az úgy is volt. Vannak olyan krónikáink, ahol nincs gond az idővonallal, ezt azonban tévesnek jelölik azok, akiknek papírjuk van arról, hogy csak az lehet igaz, amit ők mondanak. Azon se gondolkodott el sok ember, vajon az Angliát ért "angolszász" hódítás (szaxon = szkíták fiai) időpontja sem lehet véletlen, sem az első királyok nevei, amikben rendre megjelenik az Aetel előtag. Lehet, hogy az új kutatásokban az alternatív kutatók követnek el hibákat, ám ha valaki elkövet egy hibát, az nem jelenti azt, hogy a kutatásainak eredménye is hibás. A régészet sem más, mint a leletekből következtetés, lefordítva találgatás, amit úgy fogadunk el tényként, hogy ezt elhisszük azoknak, akiket szakértőknek tekintünk. Nem célom, hogy most kifejtsem, milyen célok és érdekek mozgatják a történelemhamisításokat, amik között vannak kegyes hazugságok is. Ugyanez igaz a vallásokra is.
"Mazarehi beavatott aranyasszony tanítványai között szerepelt egy beavatott ifjú, Matariós, akit Jézus néven vettek fel az egyiptomi beavatottak közé. Apját egy római Gandás-féle kasszu harcos személyében jelölték meg Hétvárosban. Hétváros, azaz egyiptomi nyelven Hetevaret a hikszoszok szerint Bothonban volt a Nílus deltája és a mai Kairó között."
Matariós neve azonnal szembeötlik, ahogy a matrjoska babákra gondolunk azzal a kiegészítéssel, hogy azok a babák pontosan kifejezik Jézus tanításainak lényegét, amit amúgy a későbbi zsinatokban ki is gyomáltak a Bibliából. Mivel ez egy női alak, az sem biztos, hogy Jézus férfi volt. A magyar nyelvben ugye nincsenek nemek, így ez a szövegből sem derül ki. Az arvisura idézetben szereplő másik információt az etruszk leletekhez tudnám hasonlítani, amik sokáig megfejthetetlenek voltak, míg egy olasz tudós simán lefordította őket a magyar nyelv segítségével. Ő kijelentette, hogy Európa őslakói a magyarok voltak és az etruszk nyelv a magyar egy archaikus formája. Akit ez az információ sokkhatásként érne, ne figyeljen ide, de ennél durvább felismerések is történtek. Ezek az információk ma annyira titkosak, hogy nem is ismerjük annak az amúgy külföldön ismert magyar kutatónak a nevét, aki el is kezdett ezeknek utánajárni. Lényeg a lényeg, kiderült, hogy egyes egyiptomi hieroglifák szintén olvashatók magyarul, ami saját következtetésem szerint úgy történhetett, hogy a magyar lehetett az előző globális világ angol nyelve. Valószínűleg a hikszoszok használták, akikről a hivatalos történelemtudomány alig tud valamit, nem úgy az Arvisura.
Aki úgy dönt, hogy beleveti magát ezekbe a kutatásokba, egy egészen más világot ismer meg, mint amit erről eddig hitt és tudott. Egy olyan globalizált világ tárul a szemünk elé, ahol az akkori emberek nem voltak hülyék, csak régen éltek. Ugyanez vár azokra is, akik Jézus igazi alakjába mélyülnek bele. Hogy a többségnek ne kelljen, folytatom ezt a kis áttekintős összefoglalót.
"Kr. u. 24-ben Ordoszba mentek a beavatottak képzésére, ahol Jézus az Istenfiak között rangelső lett. Partfikán barátságot kötött Neapolis város szülöttjével, Izsboldóval és a Parajd birodalmából küldött Hungár beavatottal. A szabír Jézus a Szent-Láda titkos szabályai szerint elnyerte a Messiás, azaz Istenfia elnevezést... ...Utána Töbetben megtekintették az Élet-könyveit a Piros, és Sárga Deszantok rendszerében. Majd Harapi-Indus völgyének Egyistenhitű alkotásai megtekintése után beavatott fejedelemként Nippurban Krisztussá, Urukban, Gilgames szent koronájával királlyá koronázták Jézust. Partfikán, Hungár és Izsboldó a hun törzsek nevében biztosította Jézust a támogatásukról. 29-ben megalapították az uruki Egyisten közösséget az “Élet-Temploma" fenntartásának folyamatossága végett."
"Pannónföldjén a 24 Hun Törzsek mindegyikéből vannak itt őslakók, akik a Melegvizek-Birodalmát újra elfoglalták. Hungár azt kifogásolta, hogy a helytartó megbízottai, nem tudván a pannon-féle nyelveken beszélni, a saját elgondolásuk, vagy a folyók nevei szerint adták meg az őslakók nevét, amelybe a pannón törzsfők beleegyeztek. Ezért Hungár többek között azt javasolta, hogy az Oszkusz táblák küldöttsége várjon még az Ordoszba történő elvitellel, mert a második százéves szerződés szerint már kiforrott jelentést tudnak elvinni. A tízéves ellenőrzéseket továbbra is fenn fogják tartani. Az Asenbettel, Annabetel, Herrembettel, Hiszrael, Jahu és Élihóm zsidó szekták között véres összetűzés van kialakulóban. A Szeretet Égi-eredetű tanát valamennyien másképp értelmezik. Ahány ember csak ír, mind másként magyarázza Jézus tanát."
El is érkeztünk a kereszténység zsidó értelmezéséhez. Amiről az a személyes véleményem, hogy enélkül biztosan nem alakult volna ki ez a technikai civilizáció. A kereszténység őstörténtében sok elem megváltozott, van, ami az ellenkezőjére fordult és a mai világhoz igazodott. Attól függetlenül életben tartott olyan egyetemes értékeket, hogy személyes megfigyelésem által igazoltan hülyének nézik az emberek azokat, akik be is tartják azokat. Ám sok ember tényleg ezek szerint él és bár én nem vagyok megkeresztelve sem, úgy gondolom egy fejlett és értelmes ember külső segítség nélkül is tudja, hogyan éljen "istennek tetsző" életet. Hogy a dolgok fenn megváltoztak, az nem az ő hibájuk. De azt leszögezném, hogy Jézus nem volt zsidó és meggyőződésem, hogy Nazaretben életében nem járt.
A Talmudban szereplő Jézus információk egyike azonnal visszaigazolja az Arvisurát, miszerint Jézus apja egy katona volt.
"A Talmudban rabbik beszélnek arról, hogy ennek a Yeshunak az anyja Miriam (azaz Mária) volt, és, hogy egy Pandera nevű ember volt az apja."
"Ez a Yeshu ben Stada egyébként Egyiptomban járt varázslatot tanulni, és szintén húsvét előtti estén, pénteken akasztották fel."
"Például nagyon is könnyen meglehet, hogy volt egy bizonyos Yeshu, aki egy bizonyos Mária és egy Pandera nevű római katona fia volt. Járt Egyiptomban, tanult gyógyítást, és "varázslatot". Aztán visszament Izraelbe, volt mondjuk nem 12, de 5 tanítványa, és a varázslásai miatt elítélték és felakasztották."
A Talmud amúgy egyáltalán nem kezeli Jézust kiemelten, se elismeréssel nem beszél róla. Sőt, inkább negatív figurának van beállítva.
"A bSan 43a (a Babilóniai Talmud Sanhedrin nevű traktátusának 43a verse) utalást tesz Yeshu Ha-Nocri személyére, vagyis a názáreti Jézusra. A Müncheni Talmud szövegében félig ki van törölve ez a részlet, de számítógépes technikával könnyen helyreállítható az elhalványított bekezdés. A törlés pápai rendelkezés volt: a Talmud Jézusra utaló mondatait el kellett távolítani a zsidók szent könyveiből, mert nyilvánvalóan más szempontból közelítettek Jézus személyéhez, mint a hivatalos egyházi állásfoglalás. Számunkra azonban éppen azért érdekes a zsidó szöveg, mert valószínűleg az evangéliumoktól független hagyományt tartalmaz Jézussal kapcsolatban.
A bSan 43a így szól: „A pészach estéjén felakasztották Yeshu Ha-Nocrit. Előtte negyven napig hírnök ment ki: ’Yeshu Ha-Nocrit meg fogják kövezni varázslásért, félrevezetésért, és mert Izráelt bálványimádásra csábította. Ha valaki tud valamit a védelmében, az jöjjön és nyilvánosan mondja el.’ De senki sem jött a védelmére, ezért felakasztották a pészach estéjén.”Végezetül hagyjuk a kétezer éves terminológiát és próbáljuk átkonvertálni ezt az egész sztorit a mai világ nyelvére. Van egy éles eszű, különleges karizmájú fiatal, akit a kor Harvard Egyetemére hívnak Egyiptomba. Ott gyorsan elsajátítja a tananyagot, de nem tud a seggén ülni és elmegy világot látni. Beutazza az akkor ismert világot és eljut Ordoszba, az akkori Hun Birodalom központjába (mintha ma Washington D.C.-be menne találkozni az elnökkel), majd onnan elindul Júdeába, mert ott érzi úgy, hogy szükség lenne rá. Útközben mindenhol tömegek üdvözlik, akik nagy reményeket fűznek hozzá. Krisztussá kenik elismerve az "isten fia" titulust, meg is koronázzák Gilgames koronájával, de ő továbbra is a célja felé tart, ahol egyáltalán nem örülnek neki. Kívülállóként tekintenek rá, ám van egy nagy előnye, hogy nem tartozik egyik széthúzó zsidó szektához sem. Valószínűleg párkapcsolatba keveredik egy zsidóval és így jobban megismerik, elnyeri a köznép bizalmát. A tanításainak pont az ellenkezője köszön vissza a későbbiekben. Esze ágában nem volt vallásalapítóként részt venni semmiben, pláne nem egy ilyen hierarchikus és hatalomcentrikus dologban, amivé alakját később tették. Sosem volt Úr abban az értelemben, ahogy ma tekintenek rá, inkább egy Che szerű figura lehetett és pont úgy járt, ahogy Che Castroval. Azért mondtam, hogy ezt a technikai civilizációt a kereszténység zsidó értelmezésének köszönhetjük, mert ha az eredetinek köszönhetnénk, mind úgy néznénk ki, mint egy Kris...na hívő.
Meggyőződésem, hogy az akkori magyarok, amikor felvették a római kereszténységet, az az akkori világban olyasmi vállalkozás lehetett, mintha ma kötelezővé tenném, hogy holnaptól egy mesekönyvben kell hinni. Ráadásul ezzel egyidőben kellett átállni a jobbról balra haladó ősi írásrendszerről a balról jobbra haladó latin írásra, amit nem lehetett könnyű kivitelezni, pláne a szimpatikustól igen távol álló nyugati papokkal, akik a váltás megkönnyítésére érkeztek. Biztosan nagyon sok vidám vasárnap kellett hozzá és sok idő, hogy az emberek elfelejtsék a régit és csak az új maradjon. Feltételezhetően így lehetett ez máshol is, TV híján kellett találni egy jó kis történetet, egy akkori Barátok közt teleregényt, amihez elővették a múlt emlékeit és így lett Jézusból az, aki. Az időszámításunk csak a középkor végén állt át mindenhol a krisztus születésére, addig eltérő időszámítási rendszereket alkalmaztak és eszébe se jutott ez addig senkinek. Aztán amikor a régi anyagokból készültek az újak, már senki se tudja, melyik régi könyv melyik időszámítási rendszert használta. Így fordulhatott elő az, hogy egy-egy esemény más neveken többször is felkerült az idővonalra. A múltunk nem volt ennyire eseménydús, csak utólag.
Személyes véleményem az, hogy a holografikus világkép figyelembevételével a vallásos emberek mind olyan holofantasy játékot játszanak, amit kiterjesztenek a valóság szintjére. Mivel sokan játsszák és vetítik rá a valóságra, nem lehet figyelmen kívül hagyni, de attól még nem kötelező játszani. Legalábbis ma már a civilizált helyeken. A véleményemet elmondtam, a továbbiakban nem kívánok se Jézussal, se Sátánnal a kelleténél jobban és többet foglalkozni.
felhasznált irodalom:
Arvisura
https://ateistaklub.blog.hu/2020/08/23/jezus_a_talmudban
https://divinity.szabadosadam.hu/?p=2682