- Úgy látom, neked semmi közöd nincs ahhoz, amit mások ezotéria címszó alatt csinálnak.
- Jól látod.
- Akkor elismered?
- Azt elismerem, hogy semmi közöm nincs ahhoz, amit mások ezotéria címszó alatt csinálnak.
- Te csinálsz valamit ezotéria címszó alatt?
- Ha azt mondanám, hogy igen, azt nem tudnám neked bizonyítani.
- Miért?
- Mert ezotéria az, amikor önmagadban önmagadat vizsgálod. Ezt nem lehet másoknak bizonyítani.
- Mit lehet másoknak bizonyítani?
- A mágiát. Ám az ezzel a gond, hogy minden mágia jellemzője az, hogy senki ne vegye észre. Kivételt képeznek ez alól a bűvészek és azok, akik bűvésznek adják ki magukat.
- Kik azok, akik bűvésznek adják ki magukat?
- Olyanok, akik rájöttek arra, ha bűvészek, azt elfogadják az emberek.
- Mi a különbség az ezotéria és a mágia között?
- Ezotéria az, amikor önmagadban önmagadat vizsgálod. Mágia az, amikor önmagadban másokat vizsgálsz.
- Van a kettő között éles határ?
- Ahogy egyre jobb leszel, úgy mosódik el.
- Ha kezdő vagyok, hol a határ?
- Vagy te, aki még nem tudsz uralkodni magadon. Próbálkozol az ezotériával, de folyton mágia lesz belőle. Ha kezdő vagy, a határ olyan távol van tőled, hogy nem is beszélhetünk róla.
- Mi a mágia?
- Ha kezdő vagy? A szándékaid érvényesítése önmagadért.
- Ha már nem vagyok kezdő, akkor nem?
- De, csak már közel sem egyértelmű, hogy mit értünk önmagad alatt. Ám amíg kezdő vagy, nem fogsz ebből érteni semmit.
- Miért nem?
- Mert alacsonyabb látószögön nem lehet megérteni magasabb látószögű információkat.
- Mit lehet akkor érteni belőlük?
- Az ember azon, amit nem ért, azt érti, amit érteni akar.
- Konkrétan itt mi lenne a magasabb látószögű információ?
- Ha emelkedsz, már nem csak egy ember vagy. Azért nem fogod érteni, mert egyéni tudatban próbálsz értelmezni egy kollektív tudattal kapcsolatos információt. Természetesen nagyobb idő- és energiabefektetéssel meg lehet tenni azt, hogy a magasabb látószögű információkat mások számára is érthetővé tedd, ha könyvet írsz róla. Ha nem így lenne, Einstein se jutott volna semmire.
- De Einstein bizonyítani tudott.
- A matematika azért arra jó, hogy elméletben dokumentálj valamit, amit mindenki más gyakorlatinak lát. De egy olyan területen, ahol önmagadban önmagadat vizsgálod, maga a másoknak bizonyítás is értelmetlen.
- Mi az ezotéria lényege?
- Eljutni a holografikus szintre.
- Mi van ott?
- Az egész világ.
- Vannak ennek fokozatai?
- Ha nem lennének, nem bírná el az agy azt az információmennyiséget.
- Mitől függenek a fokozatok?
- Mit bír el az agyad.
- A tiéd mit bír el?
- Az én esetem annyira egyedi, hogy nincs értelme róla beszélni.
- Azért mondj róla valamit.
- Azt kellett megoldanom, hogyan tudok elvégezni egy kapacitásomat lényegesen meghaladó feladatot úgy, hogy közben megtartom a valóságot azon az idővonalon, ahol végigcsináltam a mélytransz meditációt.
- Értem.
- Valamit értesz ebből, de biztosan nem tudod sem elképzelni, sem felfogni. Ha tovább kérdeznél, több információhoz jutnál, amit viszont nem hinnél el. Ha még annál is tovább kérdeznél, már bolondnak tartanál.
- Miért?
- Mert amit tudsz és hiszel a világról, azt tekintenéd elsődleges bizonyosságnak.
- Mennyiben lenne más, amit mondanál?
- Amit mondanék, azt csak olyan szavakkal tudnám elmondani, amikhez más jelentéseket társítanál.
- Mondasz erre egy példát?
- Isten. Kénytelen lennék ezt a szót használni, ám mást értenék alatta én és mást te. Amit én ez alatt értenék, az továbbra is maradna egy meg nem keresztelt ember egyházakon kívüli értelmezésénél, mert nincs rá más szó, amit használhatnék helyette.
- Hol van isten?
- Először definiálni kellene magát a fogalmat, mert ahány dimenzió, mind mást ért ez alatt. De ha nem akarom kikerülni a kérdést, úgy fogalmaznék, hogy mindenkiben. Ám hogy mennyire, az az adott ember tudatszintjétől függ.
- Hogyan lehet erre az útra rálépni? Úgy értem, hogyan lehet közelebb kerülni istenhez?
- Minden éjjel, amikor alszol, azt teszed.
- És ha ébren szeretném?
- Kezdj el meditálni. De tisztázzunk valamit. Az emberekbe bele van nevelve valami, amitől azonnal le akarnak borulni és könyörögni akarnak. Én ezt nem ajánlanám, ha a cél objektív célként van előtted kitűzve. Előtte érdemes lenne a személyiségedet fejlesztened és élned az életedet tovább, hogy tapasztalatabb, érettebb legyél rá.
- Azok nem isten részei, akik felé leborulnék?
- Ha ott állsz egy irodaház előtt és a vezérigazgatóval való beszélgetés a célod, célszerű fejlesztened magad, hogy a vezérigazgató lásson ebben a találkozában fantáziát. Különben a különféle osztályokig jutnál, ahol az alosztályvezetők is ahhoz a céghez tartozó vezetők. Akik biztosan más követelményekkel állnának elő feléd, nincs ez másképp itt sem.
- Benned látott ez a vezérigazgató fantáziát?
- Kezdünk elkanyarodni a lényegtől. Ha erről, tovább beszélgetünk, abból senkinek semmilyen haszna nem származna. Mert az esetem mint mondtam rendkívül egyedi.
- Miben?
- Az előéletemben bekövetkezett fejsérüléseim okán különleges helyzetbe kerültem, amivel éltem, de nem éltem vele vissza. Amikor rájöttem erre a különleges helyzetre, az a felelősségérzetemet emelte az átlag feletti szintre.
- Ha elkezdenék meditálni, miket tanácsolnál nekem?
- Ha valóban komoly az elhatározásod, az elég. Éld tovább az életed, de már ennek fényében.
- Ez mit jelent?
- Kockázatvállalást és felelősségvállalást. Ezekkel tudod a jegyed jobb pozíciókba tolni.
- Jegyem hova?
- Befelé. Ha még emlékszel, önmagadban önmagadat fogod vizsgálni.
- Tehát csak üljek le és forduljak magamba?
- Minden a lehetőségeidtől és a bevállalásaidtól függ.
- De hogy csináljam?
- Csak azt tudom neked elmondani, én hogyan csináltam. Itt nincs olyan, hogy valaki mestere, itt csak önmagad mestere tudsz lenni.
- Nem egy olyan emberről tudok, aki mások mestere.
- Kérdezd akkor őket erről. Ha engem kérdezel, én azt mondanom, mások mestere nem létezik, csak a játékban.
- Mit értesz játék alatt?
- A külvilágot. Ha befelé indulsz önmagadba, ott nincs jelen a külvilág. Csak te magad a hiedelmeiddel.
- A hiedelmek fontosak?
- Inkább zavarók tényezők, amik eltéríthetnek a helyes útról. A helyes út mindig objektív és ezt jó, ha szem előtt tartod egy erősen szubjektív környezetben, amivel Benn találkozni fogsz.
- Hogyan tudom a zavaró tényezők erejét csökkenteni?
- Győzd le magadban a félelmet.
- Mi van, ha nem teszem?
- Ne indulj el egyéni útra, legyél a közösség része egy ezoterikus csoportban a mestered által nyújtott biztonságban.
- Mi történhet, ha egyedül csinálom és nem győztem le a félelmet?
- Komolyan is megrémülhetsz. Pánikba eshetsz. Az önmagadba vetett hitedet kiüthetik a hiedelmeid által keltett hullámok.
- Miért? Mi rémisztő lehet bennem?
- Ha a játék célja a játék, nem jó, ha erre fel nem készült játékosok akarnak az admin szintekre grasszálni azért, hogy admin hatalmat szerezzenek a játékcéljaikért. Ha nem vagy erre felkészülve, a kockázatvállalásod inkább a hülyeséggel egyenlő. Nem véletlen mondom, hogy az elhatározásod után éld tovább az életedet.
- De ha élem az életemet, lehet, még egyszer nem lelkesülök be ennyire és soha nem fogok belekezdeni.
- Az elhatározásoddal már belekezdtél. Ezt csak leállítani tudod azzal, hogy soha nem kezdesz aztán bele, amikor eljönne az ideje.
- Ha ilyen tudással rendelkezel, miért nem nyitsz egy iskolát?
- Iskolát csak a játékban nyithatnék, ahol el tudnám játszani azt, hogy mások mestere vagyok.
- Ha nem a játékban nyitnád, mit tanítanál?
- Hogyan lehetsz önmagad mestere. De onnantól, hogy belekezdesz a meditációidba, már én is csak külső szemlélő lennék, aki csak a testedet szemlélhetné. Abba nem lenne beleszólásom, mit találnál önmagadban. De ilyesmit nem tennék, csak kivételes esetekben, ugyanis ha jelen vagyok, amikor a rémülettől beleőrülsz, mindent meg kellene tennem azért, hogy kihozzalak belőle.
- Kerültél már ilyen helyzetbe?
- Egyszer. De segítségemre volt az élethelyzet, amiben az illető tudta, hogy a bukással egyenlő, ha nem oldja meg saját maga. Lényeges itt leszögeznem, hogy minden az elmében dől el és sok múlik rajtad is.
- Mit tennél, ha ilyen velem fordulna elő a társaságodban?
- Fogalmam sincs. Improvizálnék.
- De előfordulhatna, hogy nem sikerülne?
- Ha előfordulhatna, az nem derülne ki, mert nem lennék ott. Kezdünk olyan magasabb dimenziós témát érinteni, amire azt mondaná egy bizniszmágus, hogy ez varázserő. De mások különleges képességnek látnák.
- Te minek látod?
- Feltérképezendő területnek. Csak most fodultam a külvilág felé, a visszatérésemnek is vannak fokozatai.
- Ez milyen visszatérés? Honnan?
- Tudati. Ugyanazon az úton, ahol elindulsz befelé, csak az ellenkező irányba.
- Az biztos könnyebb lehet.
- Kérdezz meg egy hegymászót, melyik a könnyebb. Fölfelé vagy lefelé.
- Mi a különbség?
- Ha elindulsz befelé, mindenki a környezetedben hülyének fog nézni. Aztán elterjed, hogy megbolondultál. Ilyen értelemben nincs különbség, csak itt az égben néznek hülyének.
- Miért néznének a barátaim hülyének, ha belekezdek egy ilyenbe?
- Akik tényleg a barátaid, nem néznének hülyének, mindenki más igen. Ugyanis akik tényleg a barátaid, elfogadnak téged úgy is, ha változol.
- Ez milyen változás?
- Megváltozik a dolgok fontossága. Mivel a haverok nem kezdenek meditálni, maradnak a saját látószögük fontosságán. Amitől te ahogy elkezdesz távolodni, úgy látnak egyre bolondabbnak. Aztán eljön az a pillanat, amikor szó szerint ellenségessé válnak. Ennek oka a játék védelmi rendszerén túl az, hogy kezdesz kikerülni abból a láthatatlan hierarchiából, amin keresztül hozzáférnek az energiáidhoz és ennek senki sem örül. Velem is ilyesmi történik épp, csak az ellenfelek komolyabbak. Ám én se vagyok az a kezdő, aki annak idején elindult.
- Mi a kapcsolat aközött, ami ilyenkor bennem zajlik és aközött, ami a külvilágban történik?
- Jó kérdés. Egy mondatban kellene válaszolnom, amiről könyvet írhatnék.
- Mi lenne ebben a könyvben? Mi lenne a fő mondanivalója?
- Hogy nem ott vagy, ahol a tested, hanem a tested van ott, ahol a tudatod. A külvilág csak egy díszlet, ám sokkal erősebb a valóság ereje, mint ahogy az elsőre kinéz. A harcok során ezt fel is használtam, amikor kötött forgatókönyveket eresztettem rájuk. Rám nem hat a PR-juk, ezért ők is lépnek...
- Milyen PR?
- A vallásos hit. Erre azt találták ki, hogy mindenféle embereket pakolnak fölém (mármint a testem fölé) a megszállási hierarchiájukban, akik viszont vallásosak és így föntről sugárzódik rám egyfajta viselkedési- és jellemminta. Erre azért térek ki, mert ha elkezdesz meditálni, te fogsz sok emberen ilyen hatást kiváltani és nagyon nem mindegy, ezek a minták milyen minőséget képviselnek.
- Kezdek ebbe belezavarodni.
- Az is szép teljesítmény, hogy eddig tudtad követni.
- Később beszélünk még erről?
- Folytatni akarod?
- Igen.
- Itt a külvilágban? Mert folytathatnád önmagadban is.
- Önmagammal beszélgessek?
- Ha nem rohansz azonnal pszichológushoz a rémülettől, hogy idegen hangok szólalnak meg a fejedben, akkor nem feltétlen.
- Idegen hangok a fejemben?
- És még sehol nem vagyunk attól, hogy mik még ezen kívül.